Nem véletlenül indultam történésznek: saját elõzményeimet, személyes élményeimet hajlamos vagyok kívülrõl is szemlélni. De nem véletlenül kanyarodtam igen hamar a tudománytól az írásmûvészet felé: számomra a jelen is történelem, és a múlt is személyes kaland. Néha úgy sejtem, hajnalkorom óta készülök erre a könyvre. Abban a sajátos helyzetben növekedtem felnõtté, hogy korai idõktõl fogva tudtam: az apai ág örökölt mendemondái a XVII. századig, az anyai ág a XVI. századig tartja nyilván az elõdöket. Így a többé-kevésbé rendszeresen összegyûjtött családi adatok egyben valamelyes képet adnak a magyar polgárság jó néhány rétegének és árnyalatának fejlõdéstörténetérõl. Kétségtelen, hogy ez az emlékhalmaz valahogy elõkészítette, színezte legkülönbözõbb mûfajú írásaimat. De hiszen minden mûvészi eredmény valahogyan magában rejti létrehozójának múltját, emlékanyagát. De még azt is el tudom képzelni, hogy aki velem együtt végigjárja az én elõzményeim útját, menthetetlenül fokozottabban kezd érdeklõdni saját elõzményei iránt. Hiszen a jelen és a készülõdõ jövendõ csak a megértett elõkészítõ múlt ismeretével látható egységes és értelmes képnek. Hegedüs Géza