Ez a rövid életrajz-regény a képzelet szülötte, noha úgyszólván minden hely és idõbeli adata megfelel a történeti valóságnak. Históriai alakok vonulnak fel, akik éltek és valóban kapcsolatban álltak Mikluho-Maklájjal, de az a mód, ahogy ezek felrémlettek, nem mindenütt felelnek meg egészen azok egykori valóságos jellemvonásainak, noha nem is különböznek egészen azoktól. Esténként olvasni sem bírtam. Sokkal több ez, mintha, mondjuk, te mennél látogatóba Leonardo da Vincihez, ugyanis Leonardo csupán nagyobb festõ, mint te, de nélküle is volna festészet. De nálunk ma minden tudás, minden célkitûzés kerülõút nélkül torkollik Darwinba. Mindaz, amit akarok, csupán meghosszabbításai azoknak az utaknak, amelyeket õ jelölt ki. Szóval õ az, akitõl minden kérdésemre választ remélhettem, tehát fogalmam sem volt, mit kérdezzek tõle. Izgatottan és tétovázva csöngettem be kertes kis házába. Erre odabentrõl kutyaugatás hangzott, és egy nagyon nagy szakállas ember jött kaput nyitni. Megmondtam, hogy kit keresek. A nagyszakállas megkérdezte, hogy én vagyok-e Mikluho-Maklaj. Mikor igent mondtam, megragadta a kezemet, és hosszan megrázva mondta: Nagyon, nagyon örülök. Charles Darwin vagyok. Még mielõtt meghökkentem volna, egyenesen betuszkolt a kapun, és a kerten át vezetni kezdett a ház felé.