Az író ezt mondja könyvérõl: Ez a könyv tartalma szerint önéletrajzi részlet: ezt éltem át én 1932 és 1940 között. A benne felsorakozó tények szerint azonban kerek történelmi regény, amelyben a vallomásokat tevõ egyes szám elsõ személy csupán tanú ha tetszik, narrátor a magyar polgári értelmiség út- és tévútlehetõségeinek felidézésében. Szó esik itt a magánélet különbözõ formáiról, törekvéseirõl és színházi próbálkozásairól, egyetemi tanulnivalókról és értelmetlenül kötelezõ párbajszabályokról, ügyvédi irodák hol bûnközeli, hol mulatságos, hol lélekfásítóan unalmas ügyeirõl És mindennek cselekménybeli középpontjában egy történettudósnak készülõ fiatal jogászdoktorról, aki egyenes irányban tart afelé, hogy író legyen. Persze ez vagyok én, aki saját élményeim által vallok az átélt történelemrõl. Írtam már olyan saját emléket idézõ könyvet, amely valójában családi elõdeim nemzedékeinek a magyar polgárság egyik jellemzõ rétegének társadalomtörténete. Majd írtam fejlõdéslélektani regényt saját serdülõkori éveim emlékei alapján. Ez A tegnap alkonya megint más, ezt minden kalandosságával együtt a háború elõtti évek dokumentumregényének érzem, amelynek legalábbis alanyi hitelességet ad, hogy én így éltem át. Ez a személyes szempont némiképp lírává teszi, de amit láthattam, az a történelem epikája, és ahogy beletántorogtunk a háborúba, az a nagy közös dráma volt. Nos hát komorságaival is, vidámságaival is errõl szól ez a könyvem.