A Bergendy-ügyrõl vagy ahogy az egykori vezércikkek és riportok írták, a méneskúti családirtásról elõször még gyerekkoromban, apámtól hallottam. Az õ ifjúkorában tehát a XIX. század végsõ évtizedében híres büntetõper volt ez. Jogász koromban végigböngésztem három-négy hírhedt per anyagát. Így jutott eszembe, majd a kezembe a kora ifjúságom óta újra meg újra hallott Bergendy-ügy. Azt hiszem, ez volt valamennyi közül a legérdekesebb, olvasmányként felért a legizgalmasabb bûnügyi regényekkel. Maga a gyilkos emberi arculata is rendkívüli, de nem kevésbé volt izgalmas számomra az a társadalmi kép, amely a bûneset mögött kirajzolódott. A jegyzõkönyvek igen részletesek voltak, megismerhettem a nyomozás, a vizsgálat folyamán s végül a fõtárgyaláson elhangzott minden szót, mert a jegyzõkönyvek alapját adó gyorsírásos rögzítések is benne voltak az aktacsomóban, mintha egy lelkiismeretes bíró a késõbbi kutatók számára akarta volna teljes egészében megõrizni az igazán nem mindennapi büntetõper anyagát. Írtam belõle egy könyvet, melyet lehet kordokumentumnak is tekinteni, ámbár a romantikus regények váratlan fordulataival jellemzi a kort és a kört, melyben így esett írja Hegedüs Géza regényérõl.