Hargitai Péter Amerikai magyar trilógiájának elsõ könyvében egy tizennégy éves lány harcol a budapesti utcán 1956-ban, embert öl, elveszíti apját-anyját, legkedvesebb barátait, végül menekülni kényszerül az országból. Egyszóval: a történelem átgázol az életén, amely sosem lesz többé olyan, mint volt. A második könyv (Millie) hõse egy serdülõ magyar fiú Amerikában, aki ugyan nem (minden értelemben) árva, mégis közeli rokona a forradalom lányának,hiszen õ is 56 után, gyerekfejjel hagyta el az országot, és próbál több-kevesebb sikerrel beilleszkedni. Nincs könnyû dolga: a hatvanas évek minden értelemben próbára teszik, különösen, amikor beleszeret egy amerikai lányba, és ez mindkettõjük családjának heves nemtetszésével találkozik. A helyzet emellett valósággal kikényszeríti a szembenézést: a fiatalember identitásának szinte megválaszolhatatlan kérdéseivel birkózik. A meghasonlottság mellé újabb konfliktusok, kérdések szerelem, életcél, elhivatottság, küldetés, betegség, születés és halál társulnak a nagyobb ívû Barbár fantázia, a harmadik könyv lapjain. A történet az ötvenes évek Magyarországán kezdõdik, és a nyolcvanas évek közepe táján, Amerikában ér véget, miközben az emigráció tájai egy ûrbéli vízióban tágulnak egyetemes metaforává. Nagy Attila önmagán túllépve kísérletezik valahol a mûvészet és a tudomány fantasztikus határvidékén, ahol feloldódnak a mûfajok, egybeér történelem és jelen, csodafegyverré változik az õsi képlet. Gyógy- és ajzószerek, belülrõl feszítõ kételyek, félelmek szárnyán utazva ragadja magával az olvasót is. Hargitai világa egyszerre eredeti és ismerõs, egyedülállóan magyar, és egyedülállóan amerikai de leginkább emberi, és minden fantasztikumával együtt is megindítóan hiteles.