Hihetetlen, elképesztõ esetek. Hihetetlen, elképesztõ alakok. Olyanok, amilyenek nincsenek is, hiszen lehetetlen, hogy ilyenek létezzenek, aztán mégis rájuk ismerünk, kiderül, hogy mégis csak léteznek, hiszen bárhol éljünk is, itt vannak, jönnek-mennek, csoszognak-botladoznak, köhécselnek, ordibálnak, dünnyögnek és köpködnek körülöttünk. Csodabogarakkal történõ csodás esetek csodálatosan megírva. Olyan olvasmányosan és olyan derûvel, mégis bölcsen, hogy azt hihetnénk, a szerzõ Mikszáth és Jókai mostanáig lappangó kortársa. Pedig nem.Szemtelenül fiatal, szemtelenül tehetséges: a kortársunk. Haklik Norbert hét éve él Brnóban, ahol egy világcég nagy kreativitást igénylõ, középvezetõi posztját tölti be. Munkájához a hétköznapokban öt-hat nyelvet használ, de szerencsére magyarul sem felejt, és szerencsére ír. Töltsék le és olvassák történeteit Köldöknyakú Mikoláj szentszõlõirõl, a radlavenici könnyezõ Máriáról, a Sárkánypusziról, az orlovi kanördögrõl, a pródwhradai zokogó fûzfáról, Kajlaszemû Matildról, Tyvitko Vlitobárról, Natalia Tvrskoról, akinek a méhe megnyílt és tizenkét órán keresztül nehéz köveket ontott magából, melyek feketék voltak, mint a halál, és forróak, mint a vörös hajú nõk ajkainak ízes csókja. És persze a Mennybemeneteli irodáról, ahol holttestek hevernek, arcukon a mérgezettek szomorkás, megbocsájtó mosolyával. Bakos András könyvajánlója a librarius.hu-n: Mintha csak együtt mehetnénk a mennybe