Nagy feltûnést keltett megjelenése idején Gyergyai Albert elsõ szépprózai mûve, az Anyám meg a falum. Annyi tanulmány és esszé tudós írója, a francia irodalom fordítója és nagy tehetségû professzora váratlanul önmagáról kezdett szólni, bár igaz, hogy személyessége megint csak modellhez kötõdött: csakhogy ezúttal nem irodalmi modellhez, hanem szülõföldjéhez. A falutól a városig ennek a vállalkozásnak a folytatása. Elsõ ciklusa közvetlenül kapcsolódik az elõzményhez, a gyermekkor nevezetes szereplõi, a falu életének meghatározó figurái, többségükben okos, életvitelükben, konyháikban, ruháikban és olvasmányaikban igényes nõk bukkannak elõ az emlékezet mélyérõl. S a legmegrázóbb közülük az író nõvérének Szép Ilonkának regényes, boldogtalan lénye. A második részben a diákévek kisvárosa idéztetik meg, például a kisváros életének egy különös komponense: a francia vagy német nevelõnõk jóvoltából mûveltséget és európaiságot legalábbis annak igényét nyújtó csöndes délutánok. A harmadik rész napló. A háború után, a kisvárosban és a faluban tett látogatások tapasztalatait õrzi. A negyvenes évek hangulatát, amikor az emberek többsége idegzetében még a múltat õrzi, félve, sokszor ügyetlenül kóstolgatja az újat. S ott élnek a vagyonukat vesztett arisztokraták, s közülük néhány szép méltósággal viseli sorsát. Gyergyai Albert elõadásmódja a klasszikus próza nyugodt ritmusán, részletezõ technikáján iskolázott. De nemcsak ezért jó olvasni. Azért is, mert tárgyilagos szemlélet és személyesség példamutató egységbe forrt e mûvében, de talán helyesebb úgy fogalmazni: íme, egy õszinte könyv.