Egry József (1883-1951) A Piktor, így nevezték Badacsonyban Egry Józsefet, akit vagy tábori festõállványával láttak baktatni a szõlõk közötti földutakon vagy horgászbotjával, szákjával felszerelkezve bandukolni a magányát védõ, keskeny pallós bejárójú Balaton-parti horgászstéghez. A suhancok és a kisdiákok Piktor bácsinak hívták. Sovány, szikár figurája, erõs, ruganyos, férfias járása még hajlottabb korában is megmaradt. Mozgékony, nyugtalan ujjai sokszor babráltak hol cigarettával, hol ceruzával, valamivel. De ezek csak a külsõ, felületes szemlélõ benyomásai a festõrõl. A róla készült fotók és a róla mintázott szobrok is akkor igazán figyelemre méltók, amikor közelebb menve hozzájuk sokhieroglifájú, ráncokkal barázdált arcáról, figyelõ, felejthetetlen tekintetérõl szólnak. Barátainak a visszaemlékezései is ezt a tekintetet, kutató szemeit idézik, és ha odáig jutott az ismeretség erõs kézfogását, amely tekintetének figyelmérõl szólt.