A kolléga és nagy rivális Henry Kissinger munkásságáról könyvtárnyi irodalom jelent meg, de semmi sem indokolja, hogy mellõzzünk egy olyan életutat – Zbigniew Brzezinskiét –, amely van annyira izgalmas, eredeti és hatékony, mint Kissingeré.
Charles Gati könyve egymásra szervesen épülõ négy részbõl áll. Az elsõben a tanulmányok azonosítják Brzezinski mára már állandósult helyét abban a befolyásos politikai és értelmiségi közegben, amelynek rálátása van az Egyesült Államok nagypolitikai döntéseire: itt születnek meg azok a koncepciók, amelyekre a döntések meghozatalakor a politikai szféra gyakran támaszkodik. A második rész tanulmányai történeti szempontból elemzik és értékelik a Nemzetbiztonsági Tanácsban eltöltött éveket. A harmadik az ezt követõ idõszakot mutatja be, amikor Brzezinski nem látványos, mégis a szó szoros értelmében sorsdöntõ missziókat vállalt. Teljesen újszerûen, eddig ismeretlen tényeket felsorakoztatva mutatja be például II. János Pál pápa és Brzezinski konspirációit, melyek mintegy felgyorsították a lengyel rendszerváltást. Az utolsó fejezet egyfajta személyes számadás a professzorról, az amerikai értelmiségirõl és a lengyel hazafiról.
A bevezetõt Charles Gati írta, õ maga válogatta a tanulmányokat, és õ kérte fel a szerzõket, akik között olyan, világszerte jól ismert személységek vannak, mint Francis Fukuyama filozófus, Adam Garfinkle, a The American Interest alapító fõszerkesztõje, vagy David J. Rothkopf, a Foreign Policy folyóirat igazgatója. Az elõszót Jimmy Carter jegyzi, akinek az elnöksége idején Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadóként élete legmagasabb közéleti pozícióját töltötte be. (Ara-Kovács Attila)