A beteljesületlen szerelem lélektanilag pontos rajza, az epedés végtelen éneke. A szív és az ész örökös küzdelme elevenedik meg a kisregény lapjain. Bár az író a házasságot a legõrültebb szerzõdésnek tartja, amit emberi elme valaha kieszelt, mégis van ereje és hite a szerelem és a családi boldogság pillanatait újraidézni. "Hõsei Nyéki Ábel és Kardos Eszter soha be nem teljesülõ, kilátástalan szerelmük áldozatai. Nem házasodhatnak össze, mert Eszter apja végrendeletében üzlettársa fiának ígérte lányát. Eszter - bár beletörõdik a kényszerû házasságba - soha nem szereti meg férjét, csak az Ábellel való találkozások jelentenek számára örömet. A férj tragikus halála után sem kerülhetnek össze, mivel Ábel, éppen Eszter kívánságára, szállásadójának leányát veszi nõül. A két szerelmes hosszú, hiábavaló kapcsolatát, tragikus elválását, boldogtalanságát Gárdonyi jó pszichológiai érzékkel, mûvészileg is hitelesen ábrázolja, sorsukban, boldogtalan kapcsolatukban a tragikus szerelmek lélektanának kifinomult rajzát adja." (Legeza Ilona, legeza.oszk.hu)