Josephus Flavius, az ókori világ egyik legnagyobb történetírója szemtanúja volt a 66-70 közötti zsidó háborúnak, melynek végén a Titus vezette római csapatok bevették Jeruzsálemet, felégették a Templomot, és ezzel beteljesült Dániel próféta jövendölése a "város és a szent hely elpusztításáról". Miért következett be és miért éppen ilyen módon Jeruzsálem megsemmisítése? Miért vonultak vissza a város falai alól elõször Cestius, majd Vespasianus katonái is? S miért volt ennyire fékezhetetlen Titus "népe", mely hadvezére akarata ellenére gyújtotta fel a csodálatos templomot? Elkerülhetetlen volt-e a nemzeti katasztrófa, vagy más mozgatórugókat fedezhetünk fel a történelemben? Josephus Flavius mûve elsõ sorától az utolsóig érdekfeszítõ olvasmány. Azzá teszi tárgyszerû elõadásmódja és szerzõjének megrendült számvetése.