"Ezeket a sorokat neked írom, Rokon, aki megint szégyenkeztél miattam, mint ismeretségünk óta talán mindig. Ezúton kérem elnézésedet, és hidd el, én ártatlan vagyok. Ezt a levelet is azért írom, mert társaságban - nem illõ mindenrõl beszélni. Úgy olvasd, mint egy utolsó - ígérem, és erre számíthatsz -, legutolsó beszélgetést" Régi ismerõseink - Mocorgó, Vigyori, Tonio és a többiek - köszönnek vissza Fejes Endre elbeszéléseibõl. Ismét napvilágot látnak azok az írások, amelyekben megelevenednek a nagyvárosban élõ kisemberek mindennapjai, valamint a rideg valóság, amely nem engedi valóra válni álmaikat és vágyaikat.