Fehérség

„... az írás számomra azt jelenti, hogy meg kell hallanom a szöveget: amikor

írok, nem találok ki semmit, előre nem tervezek semmit, csak hallgatom

a hangokat és figyelek.

És itt egy metaforához folyamodnék, mert az írás nem más, mint

meghallani a hangokat.

Így az írás természetesen a zenére emlékeztet. Abban az időben, kamasz

éveimben, majdhogynem egyenes út vezetett a zenétöl az írásig. Én

gyakorlatilag teljesen abbahagytam a zenélést és a zenehallgatást, és írni

kezdtem, és az írásaimban megpróbáltam valamit leírni abból, amit zenész

koromban megéltem. Ezt tettem akkor – és ezt teszem ma is.

Van még valami, ami talán kicsit különös, mégpedig az, hogy írás közben néha

azt érzem, hogy már készen van a szöveg, valahol egy külső térben, nem

bennem, és akkor már csak le kell írni, mielőtt eltűnik a szöveg.

Néha változtatnom sem kell rajta, máskor fel kell kutatnom, úgy, hogy

átírom, húzok belőle; óvatosan megkeresem a már kész szöveget.“

Részlet Jon Fosse Nobel-előadásából.

Elhangzott Stockholmban, a Svéd Akadémián 2023. október 6.-án