Odahaza ez alatt nagy sürgés-forgás volt Kerka királyné palotájában. Egymást érték a szomszédos törzsek követei s a hun nemzetségfõk# egész sátortábor támadt a város körül. Hetek óta folyt a vígság, lakodalom. Sütöttek, fõztek a deszkapalotában, a sátrak alatt, de még a szabad ég alatt is. Tárogató, tilinkó, koboz hangja mellett mulatoztak a királyt ünneplõ vitézek. Regõsök jártak sátorról-sátorra, vándor bohóskodók hányták a bukfencet s mulattatták arcfintorgató játékaikkal az összesereglett vendégnépet. A palotában nagy ebédeket adott a királyné# száz, kétszáz emberre is terítettek egy-egy alkalommal. Az újon érkezett nemzetségfõket a palota nagy, nyitott tornácán fogadták# ilyenkor igazán fejedelmi udvartartás képét mutatta a Kerka királyné környezete. Vele voltak Attila király többi feleségei is# a bogárszemû Lenke, a gyönyörûséges Jolka, a sudártermetû Gyöngyike. Ezeknek külön palotáik voltak, de kisebbszerûek a Kerkáénál. Õ volt Attila elsõ felesége, az õ palotája uralta az egész várost# nem is hívták azt másképpen, csak Kerka udvarának. A királyi hunok fõembereinek nejei, s maguk az itthon maradt vezéremberek állták körül a vendégeit fogadó királyasszonyt. A palota díszesen faragott deszkatornácáról végig be lehetett látni a fellobogózott sátor várost. Maga a palota remekmívû faragványokkal díszített apró tornyocskával a nagy-síkságnak egy kiemelkedõ dombjára volt építve.