1832-ben jelent meg Fáy András legkiválóbb munkája a Bélteky ház két kötetben. Az elsõ magyar regény mely a magyar társadalmi életbe markol bele merészen. Mintegy gitárkíséret ez a regény a Széchenyi reformokat sürgetõ mennydörgõ szózataihoz. Élénk és meglepõen találó színekkel vannak rajzolva a maradi alakok, egyszersmind bemutatva mintegy ellentétképen a jövõ Magyarország emberei is, mint a hajnövesztõ szerek kínálásánál egymás mellett szemlélhetõleg a kopasz és a Loreley-hajú fejek. A regény szinte megrázó hatást tett, bár szerkezete egy kicsit gyenge Fáy egyébiránt maga is beismeri, hogy õt elsõsorban a használni akarás tendenciája vezeti írásaiban és nem a mûvészi szempont.