1953-ban születtem, a Nyilas csillagképének jegyében, a Szûz fölkelésének órájában. Voltaképpen muzsikus, festõ vagy építész szerettem volna lenni - nyilván azért lettem író, mert így minderrõl együtt képzelõdhetek tovább. Ezeket a meséket a barátaimnak és a szeretteimnek írtam - így hát mindazokkal, akik magukéinak olvassák õket, remélem, szintén valami barátságfélébe keveredünk. A mesében az a jó, hogy megfér benne a líra elsõ köteteim verskötetek voltak az epika - késõbb megjelent egy regényem - és a dramatikus tömörség bemutatták három színpadi mûvemet is. És még az is jó benne, hogy mosolyogva lehet rá elaludni. (Fábri Péter)