Én jártam valahol...

Dobronay László 1993. július 23-án reggel az akkori munkahelyére, a Magyar Televízióba tartott. Egy műszaki hiba következtében elveszítette uralmát az autója fölött, és fának ütközött.
Négy és fél percig tartó halálközeli élményt élt át, amíg az őt mentő férfi újraélesztette és visszahozta a halálból.
A kórházban súlyos arc- és fejsérülésének műtétje közben két hétig tartó kómába került. Az intenzív osztályon dolgozó nővér épp ellátta, amikor felébredt a kómából, és aznap este azzal kereste meg a lábadozó Lászlót, hogy közvetlenül a magához térése után papírt és tollat kért tőle, és reszketeg írással ezeket a szavakat vetette egy kockás füzetlapra, a végén átszakítva a papírt:
Én jártam valahol…
A nővér látogatása döntés elé állította Lászlót: vagy tovább folytatja a baleset előtti életét, vagy valami újba kezd.
Úgy döntött, új utat választ. Elmondta a nővérnek - és az azóta eltelt évek során az egész országot bejárva több ezer, talán több tízezer embernek -, hogy mit élt át a testét elhagyva.
Interjúi, beszélgetései megtalálhatók a sajtóban és a videomegosztó csatornákon, most pedig könyv formában is a nagyközönség elé kerülnek páratlan tapasztalatai.