Én, Földes Jolán

1937-ben csak úgy dagadtak az irodalomértő magyar keblek: Földes Jolán nemzetközi regénypályázatot nyert A halászó macska uccájával. Az írónő hirtelen híres lett, a nemzetközi sajtó, az irodalmi körök csak úgy kapkodtak utána, Indiától Párizsig fellépésekre hívták. Eleanor Roosevelt, az amerikai First Lady másodszor is elolvasandó remekműként dícsérte a regényt naplójában. A magyar sajtó ömlengett, és az éppen csak néhány éve fejét felvető női emancipáció élharcosai is keblükre ölelték. Nem úgy a hazai férfi szerzők... De hová lett Földes Jolán? Ezt a címet is kaphatta volna az életrajzi regény, hiszen az írónő ahogy berobbant, olyan hirtelen el is tűnt a magyar irodalmi porondról. Dézsi Ibolya éveken át kitartóan kutatott Földes Jolán élete, sorsa után. Egy olyan életutat igyekezett felderíteni, amely kishíján elveszett a múlt homályában, s amelyet a magyar írótársadalom nem akart felvállalni. Ám, Földes Jolán szelleme újra meg újra visszatér.