„Kapaszkodom a gondolatba
…hogy a szüleim túlélték az evakuálást.
…hogy egészségesek és biztonságban vannak.
…hogy mostanra már tudniuk kell, hogy itt maradtam.
…hogy nem nyugszanak, míg újra együtt nem leszünk.
…hogy megmentenek.
…hogy igenis jól végződik ez az egész."
A tizenkét éves Maddie azt tervezi, hogy a nagyszülei üresen álló
házában alszik két legjobb barátnőjével, de a kalandos terv
rémálomba fordul. A várost egy titokzatos vészhelyzet miatt
kiürítik, Maddie pedig magára marad áram, telefon és internet
nélkül.
A túlélés fortélyait egyetlen társa, egy George nevű rottweiler
társaságában sajátítja el. S miközben meg kell védenie magát a
természeti csapásokkal, az elvadult kutyákkal vagy a várost járó
fosztogatókkal szemben, Maddie kénytelen szembenézni azzal a
lehetőséggel is, hogy talán az egész életét egyes-egyedül fogja
leélni.
Megan E. Freeman verses formában írt könyve egyszerre izgalmas
disztópia és érzékeny felnövekvéstörténet.