EDGÁR (e-könyv)

„– Unokaöcsém: csodabogár, ezt azonnal megmondom, kedves barátnõm. A csodabogár, aki csakúgy úszkált egy fekete kabátban és egy mogyorószín nadrágban, furcsának, bohókásnak tetszett mindjárt, fakó szõkén pelyhedzõ szakállával az álla körül, kutyára emlékeztetõ bajszával, nagyon is rövid orrával, s hízelgõ tekintetû szempárjával, amelynek kék fényében keleties szempilla tükrözõdött. Hol egyik, hol másik lábán állva s állandóan rángatózva, mintha csak azt várta volna, hogy felmászhasson az asztalra vagy a szekrény tetejére. Legtöbbnyire behajtott karral s lelógó kézzel álldogált, mint valami tréfamester, aki szeretné adni a szépet. Nem járt, hanem röpködött s oly éles csengésû hangon beszélt, hogy Couic, a kiskutya, majdnem megfulladt dühében. – Csukják el ezt az állatot! – kiáltotta Gabriel.”