Út a kálváriára

„Erdélyben történelmi sorsvállalás a költészet, a magyar költőnek egyszersmind hitvallónak is kell lennie. Dsida Jenő rövid életét végigkísérte a megváltás hite és drámája, az a bizonyosság, hogy zaklató kérdéseire a létnek egy magasabb rendjében kaphat majd választ.

A keresztény költő igazi hangja azokban a vallásos verseiben szólal meg, amelyek a megváltást keresik, a megváltás művében kívánnak személyes részt vállalni. Dsida az „imitatio Christi” drámaiságát ismeri fel, azt a szenvedést és megaláztatást, amely végül a megváltáshoz vezet. Ő maga is át akarja élni ezt a drámát, meg akar vele küzdeni. Számos versében ezért a krisztusi szenvedéstörténet személyes értelmezést kap, a költő sokszor a magára maradt, szenvedő Krisztus helyébe képzeli magát, a krisztusi áldozattal azonosul.

Saját áldozatvállalásának, küldetésének végső értelmét a krisztusi áldozat természetfeletti rendjében találja meg, s ezáltal osztozik a megváltás drámai misztériumában.”