1956 - A magyarok harmadik útja (e-könyv)

1956 magyar forradalma lépés volt a világ egész jövőjét érintő harmadik út irányába. Ez a korán jött forradalom akkor nem érhette el célját. Az állammonopolista diktatúrán alapuló kommunista reálszocializmus csődje nem jelenti azt, hogy a szervezett pénzhatalom diktatúráján alapuló pénzuralmi rendszer ne lenne maga is zsákutca. Mind az állammonopolista, mind a magánmonopolista uralkodó osztály azt hirdeti, hogy nincs harmadik út.

Harmadik út valójában létezik, ez pedig a gazdasági és politikai monopóliumtól mentes önrendelkező társadalom, amelyben mindenki rendelkezik a személyes szabadság anyagi feltételével, az emberiség közös tevékenysége alapján létrejött vagyon ráeső részével, és a saját teljesítménye alapján létrejövő vagyonnal. 1956 magyar forradalma elindította azt a folyamatot, amely meggyőzte a világ népeit arról, hogy az egyes emberek és nemzetek szabadságjogait, önrendelkezését semmibe vevő önkényuralmi állammonopolista szocializmusnak – a kommunista típusú reálszocializmusnak – el kell pusztulnia.

Ha vissza akarjuk állítani az egyes ember egyéni és közösségi szabadságjogait, akkor meg kell törni mind a szervezett magánhatalom, mind a szervezett közhatalom monopoluralmát. 1956-ban a magyar társadalom ebben az irányban tett nagy jelentőségű lépést. Ezért érezzük úgy, hogy amikor ismét válaszút elé került az emberiség, vissza kell nyúlnunk 1956-hoz, és Bibó Istvánnal egyetértésben mi is azt gondoljuk, hogy továbbra is feladatunk a magyar forradalom törekvéseinek ébrentartása, e forradalom nemes és előremutató céljainak a megőrzése mind a feledéstől, mind az elszürküléstől. 1956-ban nemcsak a magyar nép, de az egész emberiség jövőjéért is folyt a küzdelem.

A magyar nép túlnyomó része 1956-ban arról volt meggyőződve, hogy forradalomnak a részese. Ez kezdettől fogva így élt a magyar társadalom tudatában, függetlenül attól, hogy milyen meghatározást kényszerítettek rá a pártállami politikusok, udvari történészek és megélhetési gondolkodók. A magyar nép a forradalom élményét adta tovább utódainak. Fentebb már kísérletet tettünk a forradalom különböző értelmezéseinek megfogalmazására. Forradalomra rendkívüli helyzetben kerül sor, amikor hirtelen kisülnek a felhalmozódott feszültségek, amikor az alul lévők egy rövid időre átveszik önmaguk sorsának alakítását. Az évek alatt összekuszálódott szálak hirtelen elvágásáról van szó. Ha a forradalom alatt a minden egyes ember nagyobb önrendelkezését, az emberiség közös erőfeszítései nyomán előálló anyagi javakban való igazságosabb részesedést, a nagyobb társadalmi szabadságot, a jog uralmát, az adott társadalom külföldi elnyomástól való mentességét értjük, akkor a forradalom – az emberi méltóság forradalma – meghatározás az 1956 októberében talpra álló magyar nép hősi erőfeszítéseire is ráillik.