Az író így vallott a Bûn és bûnhõdés mellett mindmáig legnagyobb hatású és legnépszerûbb mûvérõl: Egy tökéletes szépségû embert szeretnék ábrázolni. De nincs ennél nehezebb a világon, különösen most
A szép az eszményi, de se a mi eszményünk, se a civilizált Európáé nincs még kidolgozva. Csak egy tökéletesen szép személyiség van a világon: Krisztus
Dosztojevszkij szerint mûvének hõse, Miskin herceg, nem más, mint a XIX. század orosz társadalmába helyezett földöntúli jellemû lény. Vajon mit hozhat a világnak ez az eszményi szépségû ember? Elcsitíthatja-e a szenvedélyeket, diadalmaskodhat-e a pénz, az önzés hatalma felett, és egyesítheti-e embertársait a szenvedés és a szeretet jegyében?
Ezt a kérdést tárja az olvasó elé gyönyörû regényében az író. S a sokszálú történet elbeszélése során a maga teljességében mutatkozik meg a géniusz írásmûvészete: elõttünk áll mind a tragikus, mind a lírikus, mind a szatirikus Dosztojevszkij.