A nagy emberekrõl a kis történetek tudják néha a legtöbbet elmondani. Ezért gondoltunk arra, hogy Göncz Árpád emlékét úgy is megõrizhetjük, ha válogatunk a róla szóló anekdotákból, visszaemlékezésekbõl, és néhányat belõlük közzéteszünk.
Nem életrajz, nem politikai elemzés ez a kötet, hanem egy igaz ember alakjának felidézése. Mikor megtudtuk, hogy Göncz Árpád már nincs velünk, felhívást tettünk közzé a Facebookon, illetve a Klubrádióban, és abban a pillanatban özönleni kezdtek az emlékezések. Az emlékezõk között van olyan, aki csak egyetlen egyszer találkozott vele, de olyan is, akivel évekig ült egy cellában. E viharvert ország történelme alkalmat adott arra, hogy igazán különös esetek is elõfordulhassanak.
Az én elnököm azt is tudta, hogy a nemtelen támadásokkal nem kell törõdni. Volt bennük része elég de sebaj. Szüntelenül érezhette a polgárok döntõ többségének a támogatását. A szeretetét. Az én elnököm léte bizonyítja sokaknak, hogy a politikus mégsem a cinikus, a hatalomvágyó, a pénzéhes szinonimája.
Az én elnököm népében állított magának ércnél maradandóbb emlékmûvet. A mi elnökünk: Göncz Árpád.
Dési János