A befejezetlen mondat-ot emlékezik Déry Tibor 1933. karácsony estéjén kezdtem el, Bécsben a Café de France-ban, az egyetlen kávéházban, amely aznap nyitva volt. Folytatásán Mallorca szigetén dolgoztam, 1934-ben, aránylag nyugodt körülmények között, egy kamranagyságú kis szobában és a hozzá tartozó tetõteraszon, szigorú vegetáriánus koszton, azaz narancson és feketekávén. Utolsó fejezeteit már polgári viszonyok között írtam, újra idehaza, Pesten.
Déry Tibor regényóriása nem jelent meg a 30-as években: egyetlen magyar kiadó sem vállalkozott publikálására. Barátai olvashatták csak, köztük Illyés Gyula, aki nyomban lelkesen számolt be róla a Nyugat-ban: A regény nemcsak a legidõszerûbb társadalmi és lélektani kérdésekrõl nyújt hatalmas kompozíciót, tükre egyúttal egy sereg stílusproblémának is, a regényírás új útjainak
Úgy tudom, három gépelt példány van belõle. Ismerünk mûveket, amelyekbõl évszázadokig csak egy volt. A befejezetlen mondat csak 1947-ben jelent meg, azóta több kiadásban látott napvilágot, franciára, németre is lefordították, a kritika Déry Tibor egyik fõ mûvének, a modern európai irodalom remekének tekinti. Déry regényét írja Lukács György az emeli világirodalmi színvonalra, hogy rendkívüli ember-, probléma- és helyzetérzékenysége ugyancsak rendkívüli evokatív erõvel párosul.