Színes, gazdag világ tárul az olvasó elé Dénes Zsófia életrajzi regénye során. Ezek az emlékek valóságosak és õszinték. A Vaskapu-szoros kiépítésének munkálatait vezetõ kitûnõ építészmérnök és a szabad, francia szellemû család leányának gyermekeként, a fiatal Zsófia az akkor oly ritka érettségi után egyetemre iratkozik, ahol mûvészettörténetet akar tanulni. Tanulmányait megszakítja, mert beleszeret valakibe, akivel szüleinek tiltakozása ellenére házasságra lép. Apja a házasságkötés elõtt öngyilkos lesz, férje pedig tüdõbetegségével pár hónapos együttlét után szanatóriumokba kerül, majd meghal. A családi tragédiákon keresztül a szépségek iránt annyira fogékony fiatalasszonyban élõ belsõ kényszer külsõdleges támogatásokra is talál: kenyérkeresõ pályára kell lépnie, és óriási energiával megteremti ehhez a kora társadalmában még rendkívül ritka alapokat. Párizsba utazik, a mûvészetek hazájába, teleszívja magát az új mûvészetek áradó levegõjével s egyben a függetlenség testet-lelket felszabadító érzésével. Írni kezd, a Pesti Napló, majd késõbb a Világ munkatársaként dolgozik. Sokat utazik külföldön, társasági, rokoni-baráti köre révén, s a benne élõ mûvészi fogékonyság hatására a kor leghíresebb mûvészeivel, festõkkel, írókkal érintkezik. Így ismerkedik meg Ady Endrével is, akivel rövid ideig tartó bensõséges érzelmi viszonya egész további életének egyik meghatározójává válik.