DÉNES ZSÓFIA: Felkutattam mindent, hogy az Adyra vonatkozó, még nem ismert emlékezésekbõl megszólaltassam a kor hangját Adyról, a vele egy idõben élõk tanúságtételét. Valahogy azt éreztem: lecsengetés elõtt ezek az utolsó percek. És sok minden járt eközben fejemben. Arra gondoltam, mennyi kutatással, találgatással jár manapság egy-egy múltbeli nagy költõnk nagy emberünk belsõ vagy akár külsõ élete adatainak, élményeinek felderítése Lehet róluk eleget följegyezni? Eszembe jutott: nem igaz, hogy ami halandó, annak semmi köze a halhatatlansághoz Így gyûjtöttem egybe az itt következõ emléksorozatot, a fiatal Ady történetét, aki »kárhozottan« kóborol a »váradi éjben«, majd a késõbbiét is, aki ugyan eltávozott, de vissza-visszatért utoljára 1918-ban szeretett városába, Váradra. Az összeillesztett mozaikkövek ha ezt kerestem, ha nem szerelmek születésének, fejlõdésének, elhalásának képét mutatják a szellemi élettel párhuzamosan, Váradon, Párizsban, Csucsán, mert »Akkor a hársak épp szerettek«.