"Budai születés, pesti identitás. Mindig máshová vágytam, mint ahol éppen voltam. Mindig más akartam lenni, mint ami az elvárás volt, vagy ami kézenfekvõnek tûnt és egyszerû lett volna. Mindig nyughatatlanul kerestem a mást! Mindig indulóban voltam, folyvást úton, máshová." "El sem tudtam képzelni izgalmasabb helyzetet, mint hogy egy szétmálló diktatúrában élvezzem a szabadságot. Az amúgy elviselhetetlen lét azok számára ad alkalmat ennek megélésére, akik szakítanak a valóság-gal és az õszinte beszéd kis világában élnek." "A tettek embere olvastam a plakátokon, amelyeket a lelkes szabad demokraták minden létezõ felületre felragasztottak. Jó szlogen volt ez. Ütõs, rövid, érthetõ. Csak rohadt magasra tettük vele a lécet. Ki tud ennek megfelelni? kérdeztem magamtól, és megijedtem a saját lovasrohamunk erejétõl. Mit kezdünk a kampányunk keltette várakozásokkal?" "Egyre inkább úgy éreztem, hogy a pestiek, akiknek szolgálata életem céljává vált, már nem szeretnek igazán. Elfordultak tõlem, és ez mindent eldöntött. Már tavasszal bejelentettem, hogy a következõ ciklus lesz az utolsó. 2010-ben nem indulok újra. Ettõl megkönnyebbültem, de a bejelentés hatása épp ellenkezõje lett annak, amit vártam tõle: döglött oroszlán lettem." "Mi, akik vállaljuk önmagunkat, bármilyenek vagyunk, egy kicsit melegek is vagyunk! Még ha nem is szexuális vonzalmaink szerint. Vannak egyéb tulajdonságaink, amelyekkel kisebbségben vagyunk, és amelyeket nem könnyû vállalni. Mindenki elõtt ott a feladat, hogy elfogadja és elfogadtassa a maga sajátosságait."