Hányszor halljuk, hogy azt mondják valakire: Igen kedves ember, de valóságos örömlegény. Beszéljünk nyíltan az örömlegényrõl, nemzetünk e rákfenéjérõl.
Mert mi, franciák, valamennyien örömlegények vagyunk, azaz változékonyak, szeszélyesek, ártatlan képpel komiszak, következetlenek a nézeteinkben, a szándékainkban, erõszakosak, és gyengék, akár a nõk.
De az örömlegények között kétségtelenül leginkább szemet szúr a párizsi flaszterkoptató, akiben a lelki sajátságok jobban kidomborodnak, és aki vérmérsékleténél fogva túlzott mértékben egyesíti magában a kedves kicsi nõk minden vonzó tulajdonságát és hibáját