Maupassant a kispróza mestere, a modern novella kialakulásának meghatározó személyisége. Alakjairól néhány gesztussal, fordulattal rajzol teljes karaktert. Ábrázolásmódja többnyire ironikus, nem ritkán metszõ: a korabeli francia társadalom szinte minden rétegérõl leleplezõ képet rajzol. Az 1880-as évek második felében, ahogy idegbaja elhatalmasodik, novelláiban elõbb megjelenik, majd megsokasodik a rejtelmes, a kísérteties. Hátborzongató novellái túllépnek a valóságon, a realizmus Flaubert utáni fõ alakja még a megzavarodott lélek irrealizmusának is a legmûvészibb ábrázolója lesz.
A kötet elbeszéléseit bevezetõ Gömböc, a kiábrándult, a polgári álszentség gesztusait, hamis fölényét nagyszerû realizmussal leleplezõ novella lényegretörõ elbeszélõi szerkezetben, biztos kézzel vezet a kulcsszerû fordulathoz. Lírai és humoros hatások elegye A Tellier-ház címû novella, melyben a madame unokahúgának elsõ áldozására vonul ki a nyilvánosház lánynépsége. A gyûjtemény címadója, Az örökség remekmívû elbeszélés. Vízkereszt közeledtekor méhkasként zsong a Tengerészeti Minisztérium: a hivatalnokok mind találgatják, ki kap elõléptetést, ki részesül jutalomban. Itt serénykedik hõsünk, César Cachelin, a tengerészgyalogság egykori tisztje is. Jó okkal számíthat arra, hogy egyetlen lánya, Coralie Cachelin rövidesen tekintélyes örökség birtokába jut milliomos nõvére, Charlotte néni jóvoltából. Ám César Cachelin retteg a gondolattól, hogy olyan ember kezébe kerül a nagy vagyon, aki tönkreteszi a családot. És ekkor, ezen a napon isteni szikra pattant ki az agyából