Egy este egy fiatal nõ, Rebecca, a paradicsomban találja magát, ahol több világhíresség édesanyjával találkozik. Freud, Proust, Einstein, Romain Gary, Albert Cohen, Woody Allen és a Marx fivérek "jiddise máméjának" egyetlen beszédtémája van: a zseniális fiaik. Mindegyik szeretõ, jó fiú, határozott és követelõzõ volt világéletében, szoronganak és szorongást okoznak, paranoiásak és elviselhetetlenek, ugyanakkor példátlanul nagylelkûek is. Vajon e jeles férfiak kivételes tehetségének mi van a hátterében? Egy dolog bizonyosnak tûnik: az anyai szeretet egyikük gyerekkorából sem hiányzott. És ha a "zsidó anya" mítosza csak kitaláció? A francia szerzõ ironikus regénye válaszol erre a kérdésre is. " Ó, majd meglátja, sokan vagyunk. Itt van Marcel Proust anyja is, meg Sigmund Freudé, Romain Garyé... Rebecca megkönnyebbülten felnevetett. Anya is volt, zsidó is volt. De vajon zsidó anya volt-e? Õ is része lenne a mítosznak? Az, hogy ezek között a híres asszonyok között találta magát, vajon garancia-e arra, hogy az õ fia is híres lesz egyszer? Itt csak zsidó anyák vannak? Nem kell zsidónak lenni ahhoz, hogy valaki zsidó anya legyen jegyezte meg Minnie. Még csak anyának sem. Még a férjem is igazi zsidó anya volt, mint ön, mint mi mindannyian. Ez egy jelzõ, tudja. A szeretõ, önfeláldozó, hõsies, uralkodó, nagy követelményeket támasztó, az orrát mindenbe beleütõ, a táplálkozást és a biztonságérzetet mindenek fölébe helyezõ, üldözési mániás, gyötrõdõ, nyomasztó, állandóan a gyermekei fölött aggodalmaskodó szülõ szinonimája. De önök mindannyian zsidók? Igen, de nem mi tehetünk róla válaszolta Louise."