Chuck Palahniuk legfrissebb - angolul 2011-ben megjelent - regényét tartja kezében az olvasó.
 A Harcosok klubjának szerzője ezúttal sem kímél senkit és semmit: A  Kárhozott főhőse, Maddy Spencer, a tizenhárom éves, halott, kövér  kislány a pokol tájain bolyong a Nulladik óra című                    film szereplőire feltűnően emlékeztető kis  csapatával, s közben  a Sátánhoz címzett meséjében osztja az élőket és a  holtakat, boldog-boldogtalant.
 Lassan visszatérnek az emlékei arról, hogyan halhatott meg, s igyekszik kitalálni, milyen "élet" is vár rá a halál után.
 A Dante és Swift nyomdokaiban járó, fergeteges palahniuki szatíra  célpontja az immár szokásos kulturális visszásságok mellet ezúttal az  elbizakodott hit - önmagunkban -, melyet Maddynek is fel kell adnia, ha  beleszólást szeretne saját sorsa alakulásába, és vissza akar térni  evilági szeretteihez.
 Ehhez azonban nem kisebb ellenféllel kell szembenéznie, mint magával a Sátánnal...
 "Halottnak lenni annyi, mint csomagok nélkül utazni.
 Halott-halottnak lenni állandó, huszonnégy órás, egész hetes, egy évben  háromszázhatvanöt napig tartó, örökkön-örökre szóló elfoglaltság...
 Ne akard tudni, milyen érzés, mikor az emberből az összes vért  kipumpálják. Még az is lehet, hogy nem kellett volna elmondanom, hogy  halott vagyok, mert most biztosan sokkal, de sokkal felsőbbrendűbbnek  érzed magad. 
 Még a kövérek is felsőbbrendűbbek, mint a Halottak.
 Ám legyen: íme az én Szörnyűséges Vallomásom. Őszinte leszek és tiszta  vizet öntök a pohárba. Nem rejtőzködöm tovább. Halott vagyok. Ezt többé  nem vetheted a szememre.
 Való igaz, mindnyájan rejtélyesnek és abszurdnak tűnünk egymás számára,  de senki nem áll annyira távol tőlünk, mint egy halott. Az idegeneknek  meg tudjuk bocsátani, hogy gyakorolják katolikus vallásukat, vagy hogy  homoszexuális aktusban vettek részt, de azt nem, ha beismerik, hogy  halottak.
 Utáljuk a menthetetlen eseteket.
 A halál a legnagyobb gyengeség jelének tűnik, rosszabbnak az  alkoholizmusnál vagy a heroinfüggőségnél, és egy olyan világban, ahol az  embert lustának bélyegzik, ha nem borotválja a lábát, halottnak lenni  végzetes jellemhibára vall."