Aki hírlapi cikkeit olvassa, valóban csodálkozhat polihisztori hajlamain. Mi mindent tudott az az ember, aki etruszkokról és magyarokról, Napóleon-kultuszról, koleráról, vándormadarakról, fajok kongresszusáról, bányarémrõl, vámpírokról, szivarokról, árjákról, földrengésrõl, muzsikáról mert írni. Lexikonok voltak a kedvenc olvasmányai. Testvére, Cholnoky László kételkedik tudása értékében: sokat tudott, de mindent csak félig. De amit leírt, azt mégis milyen érdekesen és milyen hevesen tudta! Nem is tudásának értéke a lényeges, hanem sokoldalú érdeklõdésének ténye. Mi minden izgatta a fantáziáját! Milyen örömmel ragadott meg mindent, amibõl paradoxot és groteszket lehet építeni!... A halott matériát itt valóban a líra eleven vérhullámai járják át.Nemcsak a szerkesztésnek, a stílusnak is érzékeny és tudatos mûvésze volt. Árnyalt, változatos, kipoentírozott mondatokat írt, melyek játékos könnyedséggel alkalmazkodnak a tárgyhoz, tudott ünnepélyes lenni, pompásan értett egy pajzán, a történet mögül ki-kiszóló mesehanghoz, még a szójátékokat is szerette...Értett a régiekhez, megelõzött moderneket, irodalmunk szorgalmas felfedezõi miért nem vették még észre?