Cholnoky László (Veszprém, 1879. július 11. Budapest, 1929. április 21.) író. A történelmi Cholnoky család tagja, Cholnoky Viktor és Jenõ öccse. Veszprémben a Piarista gimnáziumban érettségizett. Budapesten a Kereskedelmi Akadémiára járt, de tanulmányait félbeszakította. 1906-tól csak az írásból élt. Elõször újságíróként helyezkedett el, késõbb már csak szépirodalommal foglalkozott. Írásai többek között a Magyar Géniuszban, a Vasárnapi Újságban, a Nyugatban jelentek meg. Sokat éjszakázott, az alkohol rabja lett, majd hajléktalanként az utcára került. Hajnóczy mellett egyike azon magyar íróknak, aki szinte orvosi precizitással, de szépirodalmi szinten tudta ábrázolni az alkoholfüggõséget. Magányos volt, kerülte azokat a helyeket, ahol írótársaival találkozott volna. Írásaiban sokszor elõfordul az öngyilkosság, mely szinte elõrevetítette sorsát. 1929 áprilisában hunyt el. A Prikk mennyei útja egy megállíthatatlan elmezavar krónikája, ahol végül is a tébolyodott hõs felakasztja magát. A Bertalan éjszakájában, talán legkitûnõbb elbeszélésében, a reményét és élete értelmét vesztett Bertalan a Dunába öli magát, akárcsak néhány év múlva az író. Az öngyilkosság lehetõsége, az értékvesztett, kilátástalan életbõl való önkéntes kilépés Cholnoky László mûveinek meghatározó eleme. A Cholnoky fivérek legfiatalabbja kora jellemzõen sötét alakja, bohém típus az önromboló fajtából, az alkohol rabja, tollából így születhettek a testi-lelki függõség dermesztõen hiteles, egyben magas esztétikájú prózaisággal bíró leírásai.