A vörös Jázon (e-könyv)

„A derék pap eljött, fölvette Ráchel karjából a szunnyadó kis porontyot, s megkérdezte Ráchelt, milyen névre keresztelje a fiút. Ráchel nem felelt s a pap újra megkérdezte. De most sem kapván feletet, a szomszédasszonyhoz fordult, hogy megtudja, mi volt az apjának a neve. – Orry István – szólt az asszony. – Úgy, hát legyen István – szólt a pap, ujját a szentelt vízbe mártva. Ráchel ennek a névnek a hallatára felkiáltott: – Nem, nem, nem! – Rosszul bánt a szegény asszonnyal – susogta résztvevõen a szomszédasszony –, keresztelje a nagyapja nevére. – Legyen hát Jorgen Jorgensen – kezdte újra a pap. Ráchel újra azt kiáltotta: – Nem, nem, nem! – s karjára támaszkodva felült az ágyban. – Nincs neki atyja – szólt –, és nincs nekem sem. Ha meg kell halnia, hadd menjen az Úr trónusa elé minden más ember kegyetlenségének terhe nélkül. Ha pedig élve marad, ne viselje senki másnak a nevét, csak a magáét. Nevezzék Jázonnak – Jázon legyen.”