A gasztronómia az egyetlen olyan élvezet, ami soha nem fáraszt vallja a téma alapmûvének megfogalmazója, Jean Anthelme Brillat-Savarin. Máig õt idézik, és szinte istenítik az ínyencek, gourmet-k pápájukként. Holott a csevegõ, anekdotázó szerzõ nem közöl hagyományos recepteket, nem sorolja a hozzávalókat és az elkészítés mikéntjét. Mégsem tudunk szabadulni ellenállhatatlan mesélõkedve szerteágazó folyondárjaitól. Mintha filozofikus okfejtést adna közre, elmélkedés-ekre osztja mondanivalóját, közben semmi rendszer nem bontakozik ki az ötletszerûen egymás mellé sorakozó fejezetekbõl. Hol az elhízásról, máskor a böjtrõl, az alvásról, az álmokról jut eszébe egy-egy történet, amelyeket feltétlenül meg akar osztani olvasójával. Történeti visszapillantást nyújt a rómaiak lakomái, a Lajosok udvara felé, s hitet tesz a vendéglõk, kávéházak, éttermek szükségessége mellett. Vonzó perspektíva a mai neszkafé lógatós tea zacskós leves konyhamûvészet számára.