Rudolf trónörökös

Az Európa Könyvkiadó nagy sikerű szerzője, Brigitte Hamann, huszonöt évvel ezelőtt jelentette meg első művét, Rudolf trónörökös életrajzát, melynek nem sokkal később magyar fordítása is napvilágot látott. A bécsi történésznő az azóta eltelt negyed században sorra írta a Monarchia utolsó évtizedeit nemegyszer újszerű szemszögből láttató, élvezetes-olvasmányos kor- és jellemrajzait, felhasználva a kutató számára csak a legutóbbi időkben hozzáférhetővé vált eredeti naplókat, leveleket, egyéb dokumentumokat. Épp e legújabb források feltárása tette Hamann számára időszerűvé, hogy átdolgozza a Rudolf-monográfiát, még árnyaltabban ábrázolja Ferenc József egyetlen fiának, a Habsburg-trón művelt, tehetséges, széles látókörű örökösének alakját, és még hitelesebben indokolja meg modernizációs törekvéseinek kudarcát. Mert e reménytelenségbe torkolló életút igen határozott és kiforrott politikai-szociális elképzelésekkel és tervekkel kezdődött. A magyar olvasó számára különösen érdekes lehet, hogy a belpolitikai modernizáció egyik mintaképét Rudolf a liberális Tisza Kálmán magyar miniszterelnökben látta, s az osztrák konzervatívok elleni harcához Falk Miksa Pester Lloyd-ját is igénybe vette. Külpolitikai szimpátiái pedig - Andrássy Gyula irányvonalát követve - az angol trónörököshöz, a fiatal Clemenceau-hoz és a csak három hónapig uralkodó, "békepárti" német Frigyes császárhoz kötötték, hogy aztán II. Vilmos trónra lépésével végleg kirajzolódni lássa a Monarchiát minden oldalról fenyegető és vesztét okozó háború frontjait.



A mű első verziójához képest a szerző sokkal határozottabb véleményt mer megfogalmazni a "dicstelen mayerlingi véggel" kapcsolatban is, tényekkel cáfol meg nem egy, ma is élő legendát, és igyekszik érthetővé, ha nem is megbocsáthatóvá tenni a súlyosan beteg trónörökös kétségbeesett döntését.