Nehéz manapság olyan irodalmi mûfajt találni, amely egyaránt megfelel írónak és olvasónak. A twitterezés, az SMS-ek, a gyorséttermek világában bátorság kell a nagyregényhez, de az egypercesekhez is. Hiszen mindannyiunk élete egy nagyregény, amely azonban millió egypercesbõl áll össze. Hol és mivel ragadjuk meg a lényeget és az olvasó gyelmét? Egyáltalán a betû alkalmas-e még rá, vagy már csak a képekbõl, filmbõl, látványból értünk?
Évtizedekkel ezelõtt egyperceseivel Örkény István megelõzte korát, bár lehet, hogy ma már inkább másodperceseket írna. Most én is rövidülõ idõmet és szõkülõ teremet keresem, hátha létrejön a korunknak megfelelõ téridõ. Vagy egyszerûbben: pár szóból is megértjük egymást.