Glória (e-könyv)

„Elõbb az anyakönyvvezetõhöz mentek, Csillag boldogan ugrott ki itt a kocsiból, és fürgén fordult meg a lépcsõ felé, hogy az épületbe felsiessen. A fürgesége azonban egyszerre megbénult, az egész teste megdermedt, és elsápadva bámult az álldogálók közé, akik a feljáró szélén két sorfalat csináltak. A nép között, a tömeg között, ott virított egy hõsies, vakmerõ és kiabáló kalap. A Glóriáé… A törekvõ Csillag megdermedve bámult feléje, és azt mondta magában, hogy most botrány lesz. De nem lett botrány. Csillag megmozdult, és dideregve vánszorgott felfelé a lépcsõn. A kalap is megmozdult. Elõretolakodott az elsõ sorba. És amikor a szorgalmas Csillag elbotorkált elõtte, akkor a kalap alatt, a barna arcon mozgás támadt, és a szorgalmas és törekvõ Csillag inkább látta, mint hallotta a piros ajkakról ezt a jóindulatú, áhítatos suttogást: – Tu… piszt… ein Kavalliich! Bent volt a teremben. Ide csak nem jön be Tévedés volt: oda is bejött. Az ajtó felnyílott, és suhogva, parfümösen, szenzációsan Glória jött be rajta. A széles körû család nagy számban megjelent tagjai összesúgtak, a törekvõ Csillag lázasan, görcsösen próbált a menyasszonyával beszélgetni, a menyasszony azonban kíváncsian és megilletõdötten bámulta Glóriát. Glória szende arccal vonult meg a háttérben, a törekvõ Csillag elhallgatott, és verejtékcseppek verõdtek ki a homlokán.”