Dugódili

A profi újságíró és amatőr borivó Bianca Bosker mindaddig nem sokat tudott a borról, míg fel nem fedezte azt a világot, ahol az íz, a zamat az úr: az elit sommelier-k világát, akik életüket az íz szenvedélyes keresésének szentelik. Lelkesedésük és az ízérzékelésben megmutatkozó különleges képességeik láttán elhatározta, hogy kideríti, mi a titka ennek a „dugódilinek”. Kíváncsian, humorral és jó adag egészséges kételkedéssel vezeti be olvasóit a titkos borkóstoló csoportok, exkluzív New York-i éttermek és nagy borkészítő cégek világába, sőt arra is igyekszik fényt deríteni, mi megy végbe szervezetünkben az ízérzékelés folyamán. Könyvét borkedvelők és a borral még csak most ismerkedők egyaránt élvezni fogják.

„A bolygónkon fellelhető fogyasztható dolgok közül legjellemzőbben a bort tekintik a civilizált élet részének. Robert Louis Stevenson „palackozott költészetnek” nevezte, Benjamin Franklin pedig kijelentette, a bor az „állandó bizonyíték arra, hogy Isten szeret minket”. Ilyesmit soha senki nem állított a báránycombról és a lasagnéról, bármilyen finomak is. A borszakértők olyasmiket mondanak a borokról, hogy a lelküket végtelen magasságba repítik, mint egy Rachmaninov-szimfónia. Fogalmam sem volt, miről beszélnek, és ez a kijelentés, mit tagadjam, eléggé túlzónak, a valóságtól elrugaszkodottnak tűnt. Ezek tényleg eszement hülyeségek, vagy belőlem hiányzik az a képesség, hogy értékelni tudjam az élet egyik legnagyobb örömforrását?

Tudni akartam, hogyan lehetséges, hogy az élet más területein teljesen racionálisan gondolkodó emberek képesek észbontó összegeket és rengeteg időt áldozni arra, hogy átélhessék a különleges ízérzékelés néhány röpke pillanatát. Egyszerűbben fogalmazva: tudni akartam, miért ez a nagy felhajtás a bor körül.”