A MAGYAR PONYVA KLASSZIKUSAI A két világháború közti idõszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon mûveket, melyeknek az egyszerû szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitûzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban idõrõl-idõre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvû irodalom szegényebb volna. A mûfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtõ Jenõ volt, azonban az õ kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e mûfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel termelték a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerû mûfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat. El Dorado Az arany, a vér és a szerelem buja pompájú regénye Pizarro és a spanyol konkvisztátorok korába viszi el az olvasót. Dél-Amerikában az aranyország hírének varázslata ejti meg egy fiatal spanyol vitéz lelkét. A mohó aranyláz miatt egész Peru vérözönbe fúl, csak a fõhõs menekül meg: a Napisten egyik szolgáló szûzébe szeret bele. A kalandirodalom egyik legmûvészibb alkotása a regény.