Barsi (Rodriguez) Ödön 1904-ben született Budapesten. Édesatyja az elsõ világháborúban halt az orosz harctéren hõsi halált. Fia elõbb maga is katonának készült, de aztán merész fordulattal a mûvészi pályára tért át: elvégezte a Színmûvészeti Akadémiát, ehhez egészen fiatalon megszerezte a rendezõi diplomát, s csakhamar ösztöndíjas tagja lett a Nemzeti Színháznak. Alig töltötte be harmincadik évét, egyszerre nyerte meg a Magyar Rádió jubiláris hangjáték-pályázatán az elsõ és a második díjat. Ettõl fogva a Rádió egyik legkedveltebb és legismertebb rendezõje, akinek hangjátékait mindig páratlan érdeklõdéssel kíséri a rádiófelvevõk néma, de együttérzõ és nagyigényû közönsége. Közben pedig sûrûn jelennek meg novellái, cikkei, bírálatai a különbözõ folyóiratokban, amíg egyszerre, mint a vérbeli spanyol románce a kalandregény leghivatottabb képviselõje toppan a magyar olvasóközönség elé. Már regényalakjai maguk is elárulják a Nagy Kaland megszállottját: Sándor Móric grófról, az ördöglovasról, azután Benyovszky Móric grófról, Madagaszkár királyá-ról, majd Niccolo Paganinirõl, az ördögtrillás-ról, s végül Kempelen Farkas ördöngös sakkautomatájá-ról ír kalandregényt. Ez a mûfaj, amelynek nálunk valaha Jókai Mór volt az elhivatott képviselõje, Barsi (Rodriguez) tolla alatt valóságos reneszánszát éli. Pompás magyar dikciójának aranykeretében buja fantáziájú cselekmények tolonganak. A szerzõ ebben a könyvében utópisztikus hangokat üt meg és éppen olyan lebilincselõ meseszövéssel tárja az olvasó elé a Mars-bolygó titokzatos világát, mint amilyen mesteri tollal írta meg eddigi fordulatokban gazdag kalandregényeit.