A két világháború közti idõszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon mûveket, melyeknek az egyszerû szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitûzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban idõrõl-idõre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvû irodalom szegényebb volna. A mûfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtõ Jenõ volt, azonban az õ kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e mûfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel termelték a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerû mûfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat. Harry Hughes, a Scotland Yard fiatal, de annál ambiciózusabb fõfelügyelõje a Rodriguez regények visszatérõ alakja. Az író bûnügyi regényeinek hõse mindig legyõzi gonosz ellenfeleit. A lélektanban is jártas detektív a legravaszabbak eszén is túljárva kitalálja a gonosztevõk gondolatait, és ha kell, vasmarokkal ragadja meg õket. Harry Hughes alakja fõként három kisregényben érlelõdik meg. A trilógiából a második, a 8 óra 2 perc, a Képes Krónika folytatásos regénye, szintén 1935-ben jelent meg. A harmadik kötetben, A mankós ember-ben a szerzõ az elõszóban utal a történetek rokonságára. Ennek fõ láncszeme pedig a felügyelõ, aki bár legyõzhetetlen és vakmerõ, de néha kisfiús, és a nõk szeme is megakad rajta