Stan és Pan

Két férfi les egy ablakot, felbukkan-e ott Mengele. Áznak-fáznak a hajnali harmatban, étlen-szomjan. Egyikük fogával tépné szét az anyja gyilkosát. A másik azt gondolja, nem érdemes elfogni egy rémalakot.

Isten Igéje elavult, az ördög nyilvánította ki az új tízparancsolatot. Ahol az állt, hogy szeresd felebarátodat, ahogy akarnád, hogy téged szeressenek, ott ezt írta: Mit tehetsz felebarátoddal? Használd, vagy öld meg. És a parancs megfertőzte a világot.

Így valójában nem egy eszement orvost, hanem légiónyi ördögöt kellene elfogniuk. Nincs választásuk, egyet tehetnek: megpróbálhatják egymást szeretni.

„Erőteljes, szuggesztív, remek Mengele-regény.” - Földes Anna, Élet és Irodalom

„Egyszerű eszközökkel, vaslogikával építkező regény.” - Berkes Erzsébet, Múlt és Jövő

„Kivételesen becses és szép könyv.” - Vári György

„Miközben olvastam, nem ment ki a fejemből, hogy Auschwitzra az első atombomba válaszolt, így hát[…] azzal a tudással kell élnünk, hogy néhány gombnyomással az egész Föld Auschwitzcá alakítható át.” - Eörsi István