Barangolás (e-könyv)

Ezen képeskönyv 120 év intervallumából összeállított, sajtóban, papíron megjelenő hirdetéseket, reklámokat tartalmaz. Ad hoc jelleggel válogatva. Lehetetlenség volna minden hirdetést előkaparni, ami ezen időszakban megjelent, lévén, hogy az anyag roppant terjedelmes. Nem is ez volt a cél, ez csak egy merítés, mintavétel. Azonban így is elgondolkodtató betekintést nyújt a közületi és magán hírdetések, reklámok világába. Hirdetni és reklámozni nem ugyanaz, de kezdetben jól megfértek egymás mellett, az újságlapokon. A későbbiekben külön rovatot kapott az apróhirdetés, majd már egész kiadványokat meg lehetett tölteni velük, akkora lett a népszerűségük. Mostanság, a világháló korában, pedig igazi régiségnek hat már ezeket az elsárgult papírokat böngészni. A maguk idejében ezek a hirdetmények, hírdetések, közlemények, igen csak élő, eleven tartalmakkal bírtak. Mondhatni, hogy ezek mára inaktívak, holtak lettek. Vannak azért kivételek, mert némely, akkor és most is létező vállalkozás, 100 éves hirdetésé, ma is reklámértékkel bír. Itt van példának okáért a BÁV, (a zaci) amely vállalat, jogfolytonosságát tekintve idősebb, mint az Egyesült Államok. Így ez a mozaik szó ma is érvényben van, reklámot képvisel. Vagy mondhatnánk a Nivea-t is. Ám a hírdetések ezrei olyan információkat hordoznak, melyek mostanra érdektelenekké, kiüressedettekké váltak. Annyi hasznuk maradt, hogy segítenek képet alkotni a múltunkról!     

Hirdetni gazdasági és magánéleti szempontokból volt lehetséges a múltban és a jelenben is. Kezdetben míg nem létezett a nyomtatás, már akkor is muszáj volt hirdetnie magát a cégeknek, magánszemélyeknek, ha jót akartak maguknak és a fogyasztóknak. Már az ókori Rómában is cégérek lógtak az utcafronton, az üzletek falán. (Na jó, a „cégér” szó csak a középkorban született meg!) A vásárokban kikiabálták a kikiáltok, hogy ki, hol és milyen terméket árul. (Holmit.) A településeken kidobolták a rendeleteket, híreket. Falragaszok, plakátok jelentek meg időnként, hogy mikor lesz vásár, vagy nyilvános akasztás. Akár a pletyka is jó szolgálatot tett ebben. Az asszonyok vitték a híreket. Most sincs ez másképp a megosztások korában. A tartalom és a forma, állandó változásokon megy keresztül, de a lényege megmaradt. Az, hogy tudomására kell hozni a keresletnek, hogy mikor, hol, és mi kapható. Áru, szolgáltatás? Teljesen új eszközök jelentek meg ebben a tekintetben az elektronika térnyerésével. A kinyomott újságok példányszáma jelentősen lecsökkent vagy zéró lett. Ezért is szórakoztató nézegetni, a régi, kézzel szedett vagy maratással készült nyomdaipari termékeket, mert már újat mond a régi a ma emberének. Ez nem csak a megszűnt újságok esetében igaz. Így vagyunk ezzel, akkor is, ha a történelmet, a régészetet vagy akárcsak a retrót tanulmányozzuk is. Ami elmúlt, nem azt jelenti, hogy nem tud újat adni vagy szórakoztató lenni, ha aktualitását vesztette is. Arról meg nem is szólva, hogy az antikvitások, régiségek piaca egyre inkább felértékelődik a rohanó világban. A könyv- és újságrégiségeké is. Gondoljunk csak bele, micsoda küzdelem folyt azért, hogy sokszorosítani lehessen az írottakat. Eleinte kézzel másolták a szövegeket. Kódexmásolók léteztek. Ahogyan a Bibliát sikerült sokszorosítani, az önálló betűk faragásával, öntésével, szedésével, úgy kezdtek el minden mást is egyre nagyobb példányszámban kinyomtatni. Ez a „robbanás” vezetett el nem csak a könyvek, de az újságok megjelenéséhez is. Sőt, ezt még fokozni is tudták! A linotype technológiával egész sorokat öntöttek ki betűfémből. Ezeket a sorokat zárták össze oldalakká. Aztán ismét forró olvadék lett a szövegből, és megint betűk. Gyorsabbá vált újságot nyomni vele, mint a hidegszedéssel. Naná, hiszen erről szóltak és szólnak ma is az újságok, hogy újat írjanak! A hírek gyorsan elavulnak, amint egy hirdetmény is el tudja veszíteni aktualitását.     

A hírdetések világa, roppant mód felélénkült. A kezdeti fekete-fehér nyomtatás is színesre váltott. A kezdetekben, minden média feketén-fehéren indult. A televízió is, mint a fényképezés. A könyvnyomtatás képekkel megkezdődött a látványos, színes képek, illusztrációk közlése. Drága és időigényes volt négy darab, más-más festékezésű klisé papírra és egymásra nyomtatása, beigazítása, de a látványuk, még ma is lenyűgöző. Mára már annyira könnyűvé vált nyomtatni, hogy otthon is készíthető szórólap, plakát. Meg is jelentek a postaládákban a privát hírdetések. Nem is szólva az áruházi és egyéb ingyenes katalógusok tömegéről. Hát persze, legyen mennél figyelemkeltőbb (tolakodóbb), gyorsabb, közvetlenebb az infó átadás! A rádió, televízió is megpróbálta lemosni a pályáról a nyomtatott sajtót, de az internetnek ez már remekül sikerült. Nagy sikere van az ebooknak is. Egy teljes könyvtár ráfér. No paper! Ezt is a világháló indukálta. Sőt, ingyenesen hirdethetünk általa úgy, hogy milliókhoz jut el semmi perc alatt. Valamikor ez elképzelhetetlen lett volna. Ingyen, azonnal? Lehet még ettől jobbat? Ennek részeként olyannyira tolakodóvá váltak a hírdetések, hogy ki sem lehet kapcsolni őket. Mondhatnánk persze, hogy a hirdetők, csakis jót akarnak nekünk! Mondhatnánk...     

Ha a hirdető és a célközönség szerencsésen egymásra talál és kölcsönösen elégedetten válnak el egymástól, akkor elmondhatjuk, hogy a hirdetés egy áldásos emberi találmány. Többnyire ez így is van. Kereslet és kínálat viszonylatában megnöveli az egymásra találás esélyét. Médium segítségével könnyebb, mint az utcán kérdezgetni a járókelőket, hogy nem akarnak-e egy használt palacsintasütőt vagy egy sziámi macskát vásárolni?     Előbb azonban a kereslet az igény, a vágy születik meg az emberben. Minden földi jó kívánása. Erre települnek rá, ezeknek a vágyálmoknak a megvalósítására alakuló, különféle vállalkozások. Legfőképpen gazdagság, egészség, szépség ígéretére szakosodó firmákat találunk a hirdetők sorában. Nincs többé kövérség, kopaszság, és a többi bibi! Aki hízni akar, annak is, aki meg fogyni akar, annak is besegítenek némi fizetség ellenében. A meghirdetett szerencsejátékokkal, csak parányi lehetőséget vásárolunk a meggazdagodásra. Vannak azért kézzelfoghatóbb termékek is hirdetve. Egy jó aranyóra, ma sem megvetendő holmi! Sok használati tárgy, ami régente meg volt hírdetve, azóta féltett régiséggé vált.     

A régebbi vagy régi hirdetéseket böngészve elmondhatjuk, hogy a történelmünk is visszaköszön belőle. Akarva-akaratlanul is. Már a külsősége is informál arról, hogy mikori lehet egy hirdetés. Ezt a tartalmával összevetve csak fokozódik meglátásunk. Vannak elszomorító és vannak megmosolyogtató hirdetések is. Az erkölcsök lazulása is nyomon követhető volna, lévén, hogy rengeteg erotikus tartalmú lap jelent meg a XX. század utolsó évtizedeitől kezdve. Telve kapcsolat, partner kereséssel. Ám, jelen kiadványnak ez sem a célja, hiszen a teljesség igénye nélkül lett válogatva.     

Inkább csak egy mintavétel ez. Főként a száz évvel ezelőtti magyar újság hirdetések anyagából merítve, összevetési célzattal.