Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysikerû A magyar festészet mesterei címû sorozat azonos címû kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül. Munkácsy Mihály XIX. századi festészetünk egyik legjelentõsebb és sokak által máig legnagyobbnak tartott mûvésze. Személye, elsõ igazi nagy sikerétõl - a Siralomház párizsi bemutatásától - kezdve mindig a figyelem középpontjában állt és áll ma is. A rendkívüli érdeklõdés egyik oka nyilvánvalóan a különleges, végletek között mozgó mûvészsors, amelyben a mélység és a szédítõ magasság, a sötét nyomor és a káprázatos pompa, a nyomasztó magány és a zajos társasági élet egyaránt megtalálható. A szegénység sötétjébõl kilépõ asztalosinasból Európa és Amerika elõkelõségeit saját palotájában fogadó híres festõ lett, akinek mûveiért versengett a két földrész mûértõ és mûgyûjtõ közönsége. Pályája mélyrõl indult és magasra ívelt, ám számára mindez állandó belsõ vívódásokkal járó nehéz utat jelentett. A látványos fogadásokat is kedvelõ mûvész a hétköznapokban keményen dolgozó és egyszerûen élõ ember volt. Szeme elõtt mindig egyetlen igazi cél lebegett, az alkotó munka, annak minden örömével és gyötrelmével, s ezért mindenre képes volt. Ebben segítségére volt elhivatottsága, az önmaga által tudatosan soha fel nem mért ereje és bátorsága. Útját mégis a saját tehetségében való kételkedés és az ebbõl fakadó állandó bizonyítási vágy tette olykor önmaga számára is elviselhetetlenül nehézzé. Ennek az állandó vívódásnak is köszönhetõ, hogy a mûveibõl áradó erõ, látásmódjának egyszerûsége és természetessége meghódította és rabul ejtette még a szenzációkhoz szokott párizsi közönséget is. A legszokatlanabb talán az az érzelemgazdagság volt, amely áthatotta mind az egyszerû történetek, a népi életképek, mind az emberi lét sorskérdéseit felvetõ nagy kompozíciói, a Krisztus-képek szereplõit. Ugyanakkor legalább ennyire hatásos volt a szalonképeibõl áradó könnyedség, a portréit átható emberismeret vagy a monumentális mûveibõl áradó erõ és elegancia.