Aszlányi regényének fõhõse egy testi és szellemi tartalékait felélt fiatalember, aki minden lehetõ és lehetetlen pillanatban álomba zuhan: utcai esõben és kávéházi fülledt melegben, a bútorkereskedõ mintatermében és egy asszony mellett az ágyban s tíz, száz és talán ezer helyzetben még. A talaját vesztett mérnök, Tóth Flórián sorsának alakulását követhetjük nyomon az ázott utcákon át: a selyemfiú és az öntudatos munkanélküli kettéhasadt énjét, a szegény fiatalember és a grófnõ szerelmét, vagy éppen a rácsimpaszkodó modern amerikai bakfissal folytatott viszonyát. Vajon szerencse és szerencsétlenség forgandósága, az erõ hiánya és a gyöngeség az oka a nyomorúságnak, vagy pedig valami általánosabb, kívülálló ok? Aszlányi megszokott elegáns stílusa, derûs, szellemes és aforisztikus mondatai között bontakozik ki egy sajátos hajléktalansors a XX. század 30-as éveibõl.