Az ösztönszerû érzésekrõl volt szó. Milyen különös az, hogy egy arc, egy tekintet vagy néhány elejtett szó erõs elõítéleteket kelt bennünk, gyûlölethez hasonló idegenkedést vagy megmásíthatatlan rokonérzést, amely hirtelen indulatok idõvel mind, mind igen bölcseknek bizonyulnak. Az ember néha elsõ pillantásra megérzi, kit szeressen és kitõl óvakodjék, kivált ha az ember nem is ember, hanem csak asszony vagy gyerek. Mert minél kevesebb a világismeretünk, ez az ösztönbõl eredõ ítélet annál hatalmasabb. Még az állatok sincsenek e nélkül a sajátságos szimat nélkül# legalább a kutyák e tekintetben is csudálatos finom szaglásról tesznek bizonyságot.