Az olvasó talán hajlamos kategóriákban gondolkodni: a költõ az költõ# az író az író. Álljon elõttük cáfolatul ez a kötet, a más területeken is kiválót alkotó Ady Endre összes novelláinak gyûjteménye.
Számos, vagy mondhatni inkább: számtalan 20. század eleji újságban, folyóiratban jelentek meg ekkor tárcanovellák, az igen népszerû zsurnaliszta stílusban. Saját megfogalmazásában
nemcsak durva muszájból vagy szükséges pénzért
aminek némileg ellentmond a Tíz Forint võlegénye címû õszinte, önironikus vallomása. A lapok valóban heti rendszerességgel elvárták munkatársaiktól az elõírt penzumot legyen az riport, kritika, úti beszámoló vagy költemény. S ez látni valóan jót tett a kezdetben romantikus-balladisztikus irályban bontakozó (botladozó) prózájú Adynak.
Élményt ad, ha idõrendben követjük a folyamatosan csiszolódó, érlelõdõ írásmûveket. Évrõl évre érik témáiban, szemléletben# a gyermekkori benyomásoktól a szélesebb világlátás felé nyílik írói horizontja egészen az életrõl való, reménytelen lemondásig.
Nem kötelezõ mindenben egyetérteni vele. Ha megelégeljük a rosszlányok és hûtlen asszonyok végtelen variációjú históriáit, felüdülhetünk a bibliai Krisztus-történetek kissé átfogalmazott változataival, kedves, papi környezetet idézõ írásaival.
Ahogy a világháború évei elkövetkeznek, elfogy, szinte megszûnik a novellatermése, közben viszont költészete bõven kárpótol.