Keletre, magyar!

A magyar turanizmus tipikusan magyar és teljesen elhallgatott eszmeáramlat: akik benne voltak, igyekeztek ennek még a nyomait is eltüntetni, akik meg csak hallottak róla, szent borzadállyal emlegették. Fehérlóáldozást idéz és habókos praktikákat. Pedig a magyar közvéleményt legalábbis a 19. század eleje óta izgatta a magyarság keleti eredete és nyugati mintakövetése közti ellentmondás. Ez a könyv nemcsak a turanizmus, hanem a „Keletről való gondolkodásból a politikai konzekvenciák levonásának” története is, Kőrösi Csoma Sándortól egészen a keleti nyitásig. Vissza kell-e fordulnunk keletre? Kik ott a rokonaink? Létrejöhet-e a „turáni népek” (a magyarok, és a törökök, bolgárok, finnek, észtek, sőt japánok és belső-ázsiai népek) összefogása? Van-e a magyaroknak küldetésük Keleten? Vagy éppenséggel az a missziójuk, hogy a Nyugatot oltsák be a Kelet eszméivel?

Száz évvel ezelőtt, a világháború alatt magyar expedíciók rótták Anatólia, a Balkán vagy Dél-Oroszország útjait, a magyar kormány hatalmas összegeket áldozott, hogy keleti ösztöndíjasokat hozzon Magyarországra, magyar üzletemberek próbáltak piacot találni a Közel-Keleten és a turanizmus divatjának köszönhető az első külföldi magyar intézet megnyitása is. A két világháború között az eszmeáramlat számos befolyásos értelmiségit: egyetemi tanárokat, művészeket és politikusokat kísértett meg, majd 1945 után hallgatásra ítélték. A könyv bemutatja, hogy az eszmekör miként élte túl az államszocializmus éveit – Magyarországon és az emigrációban, és hogyan nyert teret a rendszerváltozás után. Ez a mű izgalmas, másfél évszázados utazás egy elhallgatott eszme nyomában, Tibettől Argentínáig, Tartutól Isztambulig. Felbukkan benne a turáni egyistenhívő rádióműszerész, a feministából lett vércsoportkutató földbirtokosleány, a monoklis múzeumalapító, aki egyszerre találta ki a világbékét és egy lövészárokásó gépet, a szerbiai katonai kormányzó és az ő „Deli Büzér klubja” szigorúan egyedülálló férfiak számára, néhány pénzhamisító, illetve a repülőmérnök, aki megállapította a magyar-maori rokonságot; lesz szó a Kurultájról, illetve a Turáni Vadászok Országos Egyesülete és Robin Hood összefüggéseiről, valamint az Illés együttesről és a Nemzeti Múzeum előtt álló Arany János-szobor mellékalakjairól. Turanista emlékek között élünk – csak nem tudunk róluk.

Ablonczy Balázs (1974) történész, az ELTE BTK oktatója és az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Doktori címét 2004-ben szerezte, tanított és kutatott Londonban, Párizsban, Berlinben és az Egyesült Államokbeli Bloomingtonban. 2011 és 2015 között a Párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. Jelenleg az MTA Lendület-pályázatán támogatott Trianon 100 nevű kutatócsoport vezetője, Budapesten él.